Hogyan talált rám a jóga?

Annyira nem akartam elmenni jógázni, hogy utólag visszagondolva gyanús is lehetett volna, de a tagadás fázisában sajnos még nem tűnt fel, hogy az a bizonyos taszító  valami éppen az, ami előre mozdíthatja az életem.
 Előre elnézést kérek, de nem gyarapíthatom a “mindig is fontos része volt az életemnek a mozgás” típusú tanárok táborát.
De akkor hogyan tanítok most mégis kézenállást, dinamikus jóga mozdulatokat és meditációt, elcsendesedést??!!
Ez utóbbi a legkülönösebb számomra is, hiszen sokáig ez volt a legfőbb indokom, mért nem nekem való a jóga, mondván szuper mozgás, fantasztikus testtudat, koordináció, erő, hajlékonyság együttese, de én nem bírom az egyhelyben ülést, meg azt a furcsa kántálást, mantra vagy mi az. 

Tisztán emlékszem máig arra az októberi estére, amikor az egész életem fenekestül megváltozott. Mintha valami forró folyadék árasztotta volna el minden sejtem, levert a víz, nem értettem mi történik, csak kalapált a szívem és úgy éreztem meghalok, vagy kiszakad belőlem valami.

Lehet, hogy ismered, ő a pánikroham. Ez nem egy múló találkozás volt csak, hosszú hónapokig gyötört hol mélyebben, hol csak cirógatott, de velem maradt. 

Igyekeztem alternatív terápiákkal segíteni magamon, majd hosszas kísérletezések után végül rávettem magam, és elmentem a hozzám legközelebbi stúdióba. “Na jó nézzük meg ezt a jógát, de legalább valami dinamikusat, ahol nem kell meditálgatni!” 

Szerencsére jó helyre kerültem, egyből megtaláltam azt az oktatót, akinél később a képzéseim nagy részét is végeztem. Azóta is egyik legnagyobb inspirátorom Varga Judit.

Sok mindent írhatnék itt, de az egy külön regény lenne. Ami igazán fontos, hogy a jóga gyakorlás segített abban, hogy elkezdjek magamra figyelni. “Óóóó, hát figyelek én…csomót nézem magam a tükörben, edzek, megveszem magamnak a ruhát, kaját, amit épp megkívánok meg minden…” Ez egy másfajta figyelem, olyan érzékelésre tanít, ami mélyebb rétegeket fed fel, magunkban vagy akár a környezetünkben. Így nem is meglepő, hogy elsőre még félelmetesebbnek tűnt minden, hiszen nagyító alá vettem mindazt, ami már amúgy is elég nagyra nőtte magát a szőnyeg alatt.  

Hát innen kezdtem el én a belső takarításomat a jóga kalandos útján.

jóga és utazás? miért?

Na most jön a “mindig is fontos része volt…” epizód… Szóval mindig is szerettem egy felszabadult közösség része lenni, sőt igazából szervező típus vagyok, mondjuk ennek is inkább a kötetlenebb része jön be. Kitalálni, mi az, ami még közelebb hozza az embereket egymáshoz, kioldja a feszkó gombot, és megláttatja a hasonlóságokat ember és ember között. Nem is igazán kellett soha gondolkoznom, dolgoznom ezen, inkább csak úgy jön. Semmi önelégültség, de azt hiszem érzem az embereket, a “szuperképességem”-nek azt mondanám, hogy egyből valami lényegit látok meg bennük.

Mi az én szuperképességem?!

A kedves és kevésbé vonzó maszkok és gúnyák mögött átcsillanó igazi érzések és gondolatok hatnak rám.

Egészen távolra visszanyúlva, már kissrác koromban sokat utaztam, apukám egy kolosszális teherszállító járművel szelte a világot, de annak tényleg minden táján megfordult a volvo kamionjával, amivel nyaranként engem is magával vitt legkalandosabb útjaira. Egyszer egy hatalmas komppal, több tucat kamionnal a fedélzetén átszeltük a La Manche-t is a Doveri szorosnál, vagy volt hogy olasz tengerpartokon sasoltuk a nyáresti csilagos eget. Szerintem nagyon kúl gyerekkorom volt. 

Korai búcsúja után sokáig nem jártam külföldön, aztán mikor önálló lettem, felébredt bennem újra a vágy. Tényleg azt gondolom, hogy a legnagyobb érték az ember életében az élmény. Az utazás pedig talán az egyik, ami a legszínesebb, legmélyebb élményeket adja, ha pedig ezt megoszthatom másokkal…

De minek ehhez a jóga?!

A jóga számomra olyan, mint egy pszichoaktív drog…

 …azzal a különbséggel, hogy kontrolt is kapok a “szer” hatása mellé. És mit ad egy ilyen drog?? Elmélyülést, koncentrált egyhegyű figyelmet, tiszta megélést, szabadságot. Szabadságot elsősorban a belső terünkben, felszabadít a saját hiedelmeinktől. Tisztánlátást, megértést a dolgok valódi természete felett, hogy az élet nem olyan amilyennek látjuk, és nem is olyan, amilyennek mondják, hanem amilyennek mi magunk az adott pillanatban éljük. És ez percről percre változhat. Hiszek benne, hogy egyetlen szó, egy érintés, egy tekintet, egy döntés mindent elsöprő változást hozhat az életünkben, és emiatt döntöttem úgy, hogy a jóga és surf táboraimon keresztül adok valami olyat az embereknek, amitől boldogabban térnek haza, és egy boldogabb hely lesz a világ.